Egy sílegenda távozott. Vincze László sífutó, 12-szeres csapat és váltófutó bajnok, szakedző, az 50-es években szakosztályt alapító, majd válogatott sífutó keretedző. A70-es évek végéig folyamatosan segített a válogatott felkészülésében. Mintegy 2 évtizeden keresztül a szövetség elnökségi tagja volt.

A magyar válogatott sífutó edzőjeként baráti kapcsolatot tartott tanítványaival (Török Judit, Szendrey Mária, Pajor István, Pázmány Pista és Dr. Korbuly Domokos), akik az utolsó éveiben is rendszeresen látogatták.

Vincze László május 25-én, 98 éves korában hunyt el. Osztozunk a család fájdalmában!

A gyászjelentés itt letölthető

Dr. Vincze László, az Egészségügyi Főiskola docense 1921.június 7-én született Budapesten.

1949-ben elvégezte a Jogi Egyetemet, majd 14 évvel később diplomát szerzett a Testnevelési Főiskola edzői szakán. 1934-ben az Árpád Gimnázium csapatával, majd 1949-ben a KISOK országos bajnokságán lesikló csapatérmet szerzett. 10 csapatbajnoki aranyérmet mondhatott magáénak csapat-staféta- járőr számokban, melyeket 1942 és1955 között ért el.

1949-ben a Spindleruv Mlyn főiskolai VB. 4X10 staféta 3. helyezését szerezte meg (Bánki-Vincze-Mayer- Bohus)

Edzőként több klubnál is megfordult. (MTK, Moped, MAFC, Vasas, Goldberger, MAC. Kőbányai Dózsa), és 1955-1962 között a sífutó válogatott keret kapitányaként is tevékenykedett. Közben több éven át a Szövetség edzőbizottság vezetője tisztségét is ellátta.

1970 és 1990 között több alkalommal a Szövetség elnökségi tagjaként dolgozott, folyamatosan síbírói tevékenységet folytatott, és amíg az ORFI gazdasági igazgatója volt, addig az ottani tantermet és a Lukács fürdőt a keret grátisz használhatta. Ahol, és ahogyan tudta, önkéntesen segítette a szövetséget, és, amikor csak tehette és felkérték, a sífutó válogatott munkájából is részt vállalt.

1956 decemberében egyik vezetője volt a Zakopane-ban tartott válogatott edzőtábornak, amelyet a lengyelek január végéig meghosszabbítottak. Mivel ezt az akkori sportvezetés nem nézte jó szemmel, a csapat hazaérkezését követően évekig kihallgatásokra kellett járnia, és tisztázni az ügyet.

Több súlyos betegségéből felépülve utolsó éveiben a Kútvölgyi úti öregek otthonában élt, és ott is halt meg. Onnan, amikor tehette, feljárt a hegyekbe a sízők közé.

Méltán sorolható azon sportemberek közé, akik szinte egész életükben a Magyar Sí Szövetség keretein belül, mint versenyző, szakember, vezető mindig megtalálták azokat a lehetőségeket, melyekkel személyükben segíthették a sísportot és átadhatták utódainak a sport szeretetét.

Kitüntetései és elismerései  

1977. Aranyjelvényes Jogász 

1979. A Lengyel Népköztársaság Érdemrendje Ezüst fokozata (ellenállási mozgalom segítése.)

1973. A Magyar Népköztársaság Sportérdemérem ezüst fokozata

1965. A Sport Érdemes Dolgozója

1970. A Sport Kiváló Dolgozója

1962-1976-1979. Pénzügyi, egészségügyi és szakszervezeti munkáért kitüntetések 

1981. A Munka Érdemrend Arany fokozata

Schäffer Jani bácsi információi alapján