Bemutatkozik Izing Balázst, aki már több mint 5 éve dolgozik szövetségünkben adminisztratív és sportszakmai koordinátoraként.
A havas sportok világa mindig is a sajátom volt: amikor a síszövetség látóterébe kerültem, a Testnevelési Egyetem (TF) hallgatójaként folytattam tanulmányaimat, és már a zsebemben volt a síoktatói képesítésem. A történetem valójában egy havas sportokat és a hazai szabadidősport piacát vizsgáló kutatással indult. Ennek apropóján hívtak meg egy kerekasztal-beszélgetésre, ahol a hazai téli sportélet meghatározó szereplői – egyetemi fesztiválszervezők, a MEEX és a snowboard szövetség képviselői – mellett jelen volt Stark Márton a Magyar Sí Szövetség akkori alpesi szövetségi kapitánya is. Ott értesültem arról, hogy a síszövetség éppen munkatársat keres marketinges területre. A fórum után le is ültünk pár mondatra beszélgetni Marcival; külsősként őszintén megosztottam vele a meglátásaimat a szövetség akkori működéséről és a szembeötlő koncepcióhiányról. Nem sokkal később a szövetségnek szponzori auditot végző Mihók Ildikóval is egyeztettem egy lehetséges szerepvállalásról, ám a kezdeményezés akkor még elhalt. Végül 2019 októberében Miklós Edit akkori elnök keresett meg közvetlenül: a Budapest Síkupa szervezéséhez kerestek embert, így kerültem be Tóth Zalán mellé dolgozni, ami egyúttal a TF-es szakmai gyakorlatomat is tökéletesen biztosította.
World Snow Day, a COVID-leállás és az újrakezdés
Az első komolyabb önálló feladatom a World Snow Day mintájára életre hívott, országos lefedettségű esemény koordinálása lett. Bár a szervezéshez szükséges eszközökkel meglehetősen szűkösen bántak, a helyszíni bejelentkezésekkel tarkított program háttérmunkáiban vállaltam szerepet. Ezt követően már az irodai munkába is bekapcsolódtam egyéni vállalkozóként, ám 2020 tavaszán a COVID-járvány pillanatok alatt mindent felülírt. A határok lezárultak, a versenyszezon megszakadt, és a szövetség működése gyakorlatilag hibernálódott: mindössze az elnök és Szentgyörgyi Zoltán, akkor főtitkár maradt az irodában, így többek között az én munkám is véget ért. A kényszerű szünet alatt sikeresen lediplomáztam. 2020 júliusában – amikor a szövetség átköltözött a Radnóti Miklós utcából a Kőbányai útra – Zoli ismét felkeresett: megkérdezte, visszamennék-e hozzájuk. A feladataim ekkor a sportszakmai teendőkből, általános irodai adminisztrációból és a Berecz Bélától átvett raktárkezelésből álltak. Nem sokkal később, 2020 szeptemberében lezajlott a tisztújítás, ahol dr. Fürstner Józsefet („Dodót”) választották meg elnöknek, és ezzel egy teljesen új korszak vette kezdetét.
Öt év a szövetség operatív „mindeneseként”
Bár rövid ideig, de már találkoztam a korábbi vezetéssel, az igazi, elmélyült szövetségi munkám valójában Dodó elnökségével és Petrahn Barbara főtitkárságával indult el. 2021 tavaszán, április környékén vettek át főállású munkavállalónak, és immár öt éve folyamatosan ebben a státuszban dolgozom. Míg korábban sportszakmai referens voltam, a jelenlegi hivatalos megnevezésem adminisztratív és sportszakmai koordinátor. De a valóságban a szövetség operatív „mindenese” vagyok. Hozzám fut be minden központi telefon és e-mail, én szűröm és továbbítom a megkereséseket az illetékes szakmai vezetők felé. Én felelek a teljes hazai és nemzetközi versenyadminisztrációért, kezelem a FIS-adatbázisokat, és betartatom a szigorú nevezési határidőket, A nemzetközi sportszövetségekkel (IBU és FIS) mindennapi kapcsolatban vagyok. Mindezek mellett felügyelem a raktárt, sportszakmai oldalról készítem elő az elszámolásokhoz szükséges háttéranyagokat és beszámolókat, segítek a versenyek helyszíni levezetésében, és ha valakinek az irodában bármilyen IT- vagy laptopos problémája akad, akkor is azonnal hozzám fordul. Az utóbbi időben alpesi OB-kon és díjátadókon már a mikrofon mögött is megtalálhattak, bár a speakerkedésbe még bele kell jönnöm.
Különösen büszke vagyok arra, hogy már 2 Téli Olimpián is segíthettem a sportolókat és sportszakembereket az előkészítő- és háttérmunkákban.
Amikor a hivatás kiszorítja a hobbit: a szezonális készenlét valósága
A sportági háttérmunkának megvan a maga sajátos ára. Amíg egyéni vállalkozóként dolgoztam, tökéletes volt az egyensúly: a munkaidőm egyik felében a pályán tevékenykedtem, mint síoktató, a másik felében pedig az irodai ügyeket intéztem, így mindkét oldalról megmaradt a szoros kapcsolatom a síeléssel. Mióta azonban főállásba kerültem, a síoktatást teljes mértékben fel kellett adnom. Paradox helyzet, de mióta hivatásszerűen a sísport koordinálásával foglalkozom, a saját és a családi síelésre szinte egyáltalán nem jut időm. A téli versenyszezon elképesztően pörgős és hektikus: az országos bajnokságok és a rangos nemzetközi futamok komoly adminisztratív terhet jelentenek. A folyamatos „last-minute” nevezések, a váratlanul törölt vagy másik helyszínre áttelepített nemzetközi versenyek miatt télen gyakorlatilag állandó online és telefonos készenlétben kell lennem. Hiszen egy sürgős értesítésre azonnal, késlekedés nélkül reagálni kell a versenyzőink érdekében.
